Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
BALANCE - összhangban Veled!
Aromaterápiás ékszerek
Esszenciák, illóolajak

Aromaterápia az ókorban

Bár az illóolajak használata csupán az utóbbi 15-20 évben lett népszerű, valójában jóval régebbre nyúlik vissza, az ókori Egyiptomban, Kínában, Arábiában, Indiában, Rómában és Görögországban is alkalmazták. Az illóolajok története színes és lenyűgöző, népszerűségük az idők során azonban nagymértékben változott. Korunk embere újra felfedezni látszik a természet gyógyító ajándékaként ismert terápiát.

Az ókori Egyiptomban állítólag Kleopátra királynő (i.e. 68-30) felhasználta az olajokkal kapcsolatos ismereteit Antonius elcsábítására, jázmin- és rózsaolajjal kenve be testét, amelyeket többek között nemi vágyat gerjesztő hatásukról ismertek.

Tutanhamon sírkamrájában (i.e. 1320) fenyőtömjén és nárdusolajakat tartalmazó vázákat és tárolóedényeket találtak. Az olajok illata még ennyi idő után is felismerhető volt. Az aromás olajok rendkívül értékesek voltak az egészség és szépség szempontjából, azok is a gazdagság részét képezték, ezért helyezték őket halottaik mellé. Másodsorban balzsamozáshoz használták őket. A mumiákat borító vászontekercseket nárdus-, cédrus-, mirha-, szerecsendió-, szegfűszeg- és fahéjolajjal itatták át.

A templomok falát díszítő csodálatos hieroglifákon az emberek olajakat ajánlanak fel egymásnak belégzésre, vagy kezelésben részesülnek virágokkal és növényi anyagokkal telt vázákból és tálakból.

Az egyiptomi parfüm abban az időben olyan híres volt, mint manapság a francia. Az edfui templomban van egy helyiség, amelynek falain több parfüm részletes leírása található, némelyek serkentő és frissítő, mások nyugtató és meditatív állapotot elősegítő illatok. Abban az időben az egyik legismertebb parfüm a Kyphi volt, mely állítólag 16 különböző esszenciából készült, ez jelentette az ókori világ Chanel no. 5-jét.

Ugyanebben az időben az ókori Kínában is felfedezték az aromás anyagok előnyös tulajdonságait. A Nagy Gyógynövénykönyv, amely körülbelül i.e. 2700 körül keletkezett, már 365 gyógynövényt mutatott be.

Az ősi indiai kultúra mindig is ismerte az aromatikus anyagok gyógyító hatását. A Himalája lábánál találtak egy i.e. 3000-ből származó tartályt, melyet több mint valószínű, hogy illóolajok lepárlására használtak. Az Ayurvéda gyógymód hagyománya háromezer éves múltra tekint vissza Indiában, mely gyakran egyesíti az illatos olajok és fűszerek, valamint a masszázs alkalmazását.

 Az egyiptomiakhoz hasonlóan a görögök és a rómaiak is ismerték az olajok előnyös tulajdonságait. „A legjobb recept az egészségre édes illatokkal táplálni az agyat” – volt az általános mottó, mely szerint alakították életüket. Hippokratész (i.e. 460-370), akit az orvostudomány atyjának neveznek, az olajok használatát ajánlotta a pestis megelőzésére, mire Athén utcáin végig olajjal töltött füstölőket állítottak fel a halálos betegségek terjedésének megfékezésére.

A gyógyításon és betegségmegelőzésen kívül az illóolajok az érzékekre is hatottak. Állítólag Nérónak egész csőrendszer hálózta be a házát, amelyen keresztül különböző illatokat küldhetett vendégei felé. Az illaton kívül az olajoknak, amelyeket szétpermeteztek, hangulatbefolyásoló hatásuk is volt. A vacsorameghívásra érkező vendégek ajándékba gyakran illatszert vittek, hiszen az illatok fontos részei voltak a szertartásoknak, ünnepségeknek.